Az ószövetségi választott nép évszázadokon keresztül várta a Messiást. Ezt az időt Isten úgy használta ki, mintha egy virágágyást készített volna elő: olyan földet, amely képes a magot befogadni. Végül a Messiás elhozza Isten országát, de maga is szenvedéseken megy keresztül, és épp így áll helyre az ember kapcsolata Istennel.
E készület során a Tízparancs világos utat mutat a cselekvésben. Az ókori vallások között példa nélküli ez a fajta várakozás, ami az idő múlásával sem csökkent. Megrendít és elérzékenyít bennünket is az ígéret megvalósulása, mindenkit, aki hittel tekint a gyermek Jézusra.
Igazából sokan gyanakszunk bármilyen ígéretet hallva, különösen korunkban, amikor gyakran lecserélik az igazmondás kötelességét a kommunikációs fogásokkal. Sőt, az ígérgetőkre az emberek sokszor már nem is neheztelnek. Isten azonban pontosan teljesítette ígéretét, Ő nem csap be minket. Karácsonykor megszületett Jézus, megtörtént a felfoghatatlan: Isten emberré lett. Értelmünket meghaladó módon maga Isten Fia egy lett közülünk, emberré lett értünk.
Annyira természetes, hogy emberek vagyunk, hogy mindent ebben az emberképiségben gondolunk el, Istenről is sokszor így gondolkodunk. De Isten: tényleg Isten, neki nem kötelessége közénk jönni. Mégis közénk jött, emberré lett, méghozzá kisgyermekként. Átélte mindazt, ami ezzel jár. Azzal, hogy törékeny gyermekként jött közénk, szavak nélkül mindent elmondott. Nem egy távoli valaki, aki messziről nézi, hogy mi mindennel bajlódunk, és nem is olyasvalaki, aki ránk akarja erőszakolni magát, hiszen egy kisgyermek magára vonzza a figyelmet, törékeny. Segít nekünk átérezni azt, hogy milyen érzékeny az Isten a mi életünkre: Velünk az Isten!
Ahhoz, hogy ezt a titkot minél jobban befogadhassuk, elő kell készíteni a szívünket. Erről szól a karácsonyi készület, az advent. Az ember nem mondhat le arról, hogy az igazságot keresse, hogy élete értelmét keresse, és minél jobban megértse. Nem élhet pusztán szólamokban, hanem valódi üzenetet kell kapnia.
Isten üzenetének befogadása: ez az adventi készület. Advent még nem karácsony, ez egy böjti időszak. Megállni sokszor nem tudunk annyira, amennyire szeretnénk, de mindenkinek a saját helyzetében kell megtalálnia az elmélyülés formáját. Ebben a szűk négy hétben meggyújthatjuk a gyertyákat az adventi koszorún hétről hétre, egyre többet, a négy vasárnapnak megfelelően, jelezve ezzel, hogy Jézus érkezésével növekszik a fény a sötétségben.
Csöndesedjünk el, ha tehetjük, az adventi koszorú körül, akár családunkkal együtt, akár személyes imában. Tegyük meghittebbé a körülöttünk lévő rohanásban és vásárlási lázban ezt az adventi készületet!
Fehérvári Lajos, plébános