Olvasandó: János evangéliuma 20. rész 1-8. versei
A háziasszonyok a sütés, főzés, takarítás feladataira összpontosítanak elsősorban a húsvéti ünnepekben, míg a férfiak a nagy bevásárlást, a családi összejövetelek előkészítését, a gyerekek pedig a tavaszi szünet szabadságának örömét látják. Nincs is ezzel baj, de ettől még a húsvét ünnepe lelkileg üres marad a családtagok számára.
A fenti bibliai szakaszban arról olvashatunk, hogy az első húsvét hajnalán három személy jelent meg Jézus üres sírjánál: Mária Magdaléna, Péter és János. Mindhárom személy kapcsán feljegyzi a Szentírás, hogy látták az üres sírt. De mind a három személy másképpen látta azt az üres sírt. A bibliai görög szöveg szavai ezt hűen visszaadják. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy mind a három személy ugyanazt nézte, de mégis mind a hárman mást láttak.
Mária „odament a sírhoz, és látta, hogy a követ elvették a sírról.” (János 20, 1). Itt egy olyan szót használ a Biblia, amelynek a jelentése: valaki néz valamit, de tulajdonképpen nem lát semmit. Csak azt látja, ami egy külső, felületes pillantásból észrevehető. Valami történt, Jézus sírja üres, de hogy miért üres az a sír, mi történhetett abban, azt végig sem gondolja. El sem jut addig, hogy Jézus feltámadt.
Ma is sokan vannak, akik csupán a húsvét külsőségeit látják, egy tavaszi ünnepet, a kedves népi szokásokat, a piros tojást, locsolkodást, a főtt sonkát az ünnepi asztalon. Ünnepet szentelnek az egész világon annak az emlékére, ami az első húsvétkor történt, de hogy mi történt pontosan és annak milyen jelentősége van az életükre nézve, azt nem látják, arra nem gondolnak.
Péter „bement a sírboltba, és látta, hogy a lepedők ott vannak, és a kendő, amely Jézus fején volt, nincs együtt a lepedőkkel, hanem külön összegöngyölítve más helyen van.” (János 20, 6-7). Itt egy olyan szóval találkozunk a látás kapcsán, amely a kereső, kutató lélek látása. Azé az emberé, aki utánanéz a dolgoknak, érteni akar, magyarázatot szeretne kapni a történtekre.
Sokan ma is így akarják látni a húsvét titkát. Racionális érveket keresnek Jézus feltámadására. Így született meg némelyek fejében az az elgondolás, hogy valójában Jézus nem is testileg támadt fel, hanem szellemileg. Vagy említhetem a tetszhalott elméletet, eszerint Jézus ténylegesen meg sem halt. Vannak, akik úgy magyarázzák a húsvéti csodát, hogy Jézus csupán az egyház hitében támadt fel. Az emberi spekuláció mindig akadálya volt a Jézus testi feltámadása fölötti örömüzenet elfogadásának.
Jánosról azt olvassuk: „Akkor bement a másik tanítvány is, aki előbb ért a sírhoz, és látott és hitt.” (János 20, 8). Az evangélium a látás kifejezésére egy olyan szót használ János esetében, amely túllát a puszta szemmel láthatókon. Látja a mögöttes dolgokat. A külső dolgok mögé lát, látja és megragadja a lényeget. Ez az igazi látás, a keresztyén hit látása.
Isten szava arra szólít fel minket is, hogy lássunk túl a húsvéti ünnep külsőségein. Ne ragadjunk le az ünnep hangulatánál, az ünnepi étkek kellemes ízvilágánál, a kedves népi szokásoknál. Ne ragadjunk le emberi elképzeléseknél, különböző világnézetek tetszetősnek tűnő magyarázatainál, hiszen ezek kevésbé fontosak. Jézus Krisztus egyedül, aki igazán fontos. Ő az ünnepelt. Ő az, aki az ember bűneiért váltsághalált halt nagypénteken és harmadnapon feltámadt, hogy a Benne hívő bűnös igazzá váljon Isten szemében. Jézus feltámadásának csodáját ne érteni, megmagyarázni akarjuk, hanem hinni! A hit az igazi látás!
Higgyünk a feltámadott Jézus Krisztusban, erre a húsvéti látásra van szükségünk, hogy ünnepünk örömteli legyen!
Péterffy György