Az idősek iránti felelősségvállalásnak nemcsak szavakban, hanem tettekben is meg kell nyilvánulnia. A kormány ennek jegyében kezdeményezte többek közt a Gondosóra program bevezetését is. A Soroksári Fidesz legutóbbi összejövetelén beszélgetés bontakozott ki arról, hogy helyi szinten milyen formában lehetne még hozzájárulni a soroksári időskorúak életminőségének javításához. Felmerült, hogy – Pesterzsébethez hasonlóan – Soroksár Önkormányzata is magára vállalhatná a Pesterzsébeti Jódos-Sós Gyógyfürdő nyugdíjas belépőjegy árának 50%-át. Az elképzelést jónak és előremutatónak tartottam, ezért egyeztetést folytattam Polgármester úrral a témában, aki szintén támogatta a javaslatot. Ezt követően felkerestük a Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Zrt.-t, jelezve az együttműködés szándékát. Majd a konstrukció kidolgozása következett, amelyet később a Képviselő-testület is jóváhagyott. A nyugdíjas belépőjegy így 1.750 forintba kerül, 3.500 forint helyett. A kedvezmény az alapzónás szolgáltatásokra (beltéri gyógymedencék, kültéri élmény- és termálmedence, hullám medence, úszómedence) vonatkozik, valamint hétfőn és csütörtökön 8:00–12:00 közötti belépéssel vehető igénybe. A gyógyfürdő pénztárában a soroksári nyugdíjasoknak be kell mutatni a lakcímkártyát, a nyugdíjas igazolványt, valamint le kell adni a kedvezmény használatára feljogosító fürdő kupont, amelyhez ügyfélfogadási időben térítésmentesen, a XXIII. kerületi Polgármesteri Hivatal Grassalkovich út 162. sz. alatti épületében, a Polgármesteri Kabinet munkatársánál, Jeszenszky Rózsánál, illetve az Újtelepi Ügyfélszolgálati Irodában (Újtelepi út 2.) juthatnak hozzá. A kupon átvételéhez be kell mutatni egy érvényes lakcímkártyát, továbbá a nyugdíjas igazolványt. A magam részéről bízom benne, hogy sokan élnek majd ezzel a lehetőséggel. A továbbiakban is felelősséget vállalunk idős honfitársainkért.

Sinkovics Krisztián,

Soroksár alpolgármestere

Fotó:  www.kozterkep.hu

Budapest belvárosa felől érkezve Soroksár határánál az utazónak jobbkéz felől, először a fák közül egy kis kápolna fedezhető fel. Az itt élők naponta találkoznak vele. De tudják-e, ismerik-e a kápolna hányattatott történetét? A svábok betelepítésével közel egy időben Esterházy Pál gróf suffraganeus és általános helynök engedélyével bizonyos Gerstenmajer Mihály soroksári lakos állította 1778-ban. A kis fakápolnát Szerdahelyi Gábor püspök úr az 1785 Canonica Visitacio alkalmával a Nepomuki Szent János kápolnával együtt lebontatta. A Szűz Mária képet a templomban helyeztette el. Ezt követően közel 100 évig egy vallási emlékhely állt a lebontott kápolna helyén. Idézet Schimpl József esperes plébános leveléből:

„Kimenve a helyszínre, találtam a szobrot a többi területhez képest egy középszerű dombra helyezve, a királyi úttól nagyjából 50 lépés távolságra, amelynek útját két fasor ékesíti, és a kúttá alakított bugyogó forrás sem hagy kívánnivalót maga után. Ezen kép alatt a következő bevésett felirat olvasható: Mária segíts meg a Soroksári Forrásnál Állíttatta Georg Mis és Franz Ecker, amely utalás a forrásra könnyen felkeltheti azt a babonás gondolatot, hogy a Boldogságos Szűz Mária képe csodálatos módon a forrásban vagy a mellett találtatott; legkevésbé származik innen. A szobor jobb oldalán Paolai Szent Ferenc képe látható.”

Ezen a helyen 1880 évben Ecker Mátyás saját ingatlanán egy kápolnát építtetett és 100 osztrák forint örök érvényű alapítványt tett a kápolna fenntartására. Ezután megkapta a Váci püspökség áldását. 1881-ben megkezdődött a Budapest-Szabadka Zimony-Belgrád vasút építése, ezzel a kápolna melletti forrás elapadt. Ecker Mátyás 1905-ben meghalt. Az építtető örököseinek egy részét a svábok kitelepítésekor bevagonírozták, és 1946-ban elüldözték Németországba. Az itt maradt rokonságtól a földeket tagosítás címén 1965-ben államosították. A kápolna sorsa az egyházi alapítványok államosítása miatt megpecsételődött. Az 1956-os forradalom alatt 1956. október 26-án a Pestre vonuló kiskunhalasi 37. lövészezred az ATRA gyár körüli csatában a kápolna tornyát eltalálta, a kápolna részben megsemmisült. A Dél-pesti Szennyvíztisztító tervezése, majd megépítése elbizonytalanította a kápolna sorsát. A kápolnát id. Zwick József vezetésével, anyagi támogatásával vallásos magánszemélyek ápolták. Végül a kezelői jogot a Pilisi Parkerdő Gazdaság Zrt. kapta. Mára jelentősen leromlott a kápolna állapota. A Magyar Kormány 2011. évben lehetővé tette az önkormányzatok részére különböző állami tulajdonú ingatlanok térítésmentes tulajdonban adását, köztük a kápolna területét is. Soroksár Képviselő-testülete 2013 februárjában döntött arról, hogy önkormányzati tulajdonba kéri a területén lévő elhanyagolt állapotú műemlék kápolnát, és vállalta annak örökség védelmi oltalmát. Több mint 10 év elteltével minden bürokratikus akadály elhárult és 2023 decemberében kormányhatározat született arról, hogy az önkormányzat megkaphatja a kápolnát. A sorozatos tulajdonosváltás után reméljük révbe ér a soroksári műemlékek között a kápolna is.

A Soroksári Dunáért és Soroksár Városfejlesztéséért Közalapítvány megtette az első lépést a fenntart ható műemlék ápolásához vezető úton. Megrendelt egy örökségvédelmi és vallásturisztikai tanulmány tervet, ami elkészült.

Továbbá, sikeresen megtaláltuk a kápolna eredeti harangját. Ma a Kelenvölgy, Szentháromság Plébánián „teljesíti szolgálatát”.

Köszönet illeti mindazon magán és hivatali személyek, civil szervezetek közreműködését, akik részt vettek a kápolna ügyének előmozdításában.

A Soroksári Dunáért és Soroksár Városfejlesztéséért Közalapítvány kéri a soroksári lakosok és a településen működő vállalkozások segítségét a kápolna felújításához, helyreállításához, hogy méltó tanúsága legyen történelmünknek.

Számlaszám: OTP Bank Nyrt. 11720018-20301303; a közlemény rovatba, kérem, írják be: Segítő Mária kápolna.

A kápolnáról készült tanulmányterv itt érhető el: Segítő Mária kápolna-tanulmányterv digitális anyag.rar

Egresi Antal

Soroksári Dunáért és Soroksár Városfejlesztéséért Közalapítvány kuratórium elnöke

Konfucius mondta egyszer: „Tanulmányozd a múl tat, ha ki akarod kutatni a jövőt.” Mindig érdekelt a múlt, a történelem. Korán el kezdtem gyűjteni a régi tárgyakat. Először a nagyszülőknél fellelhető régi használati tárgyakat, dokumentumokat kezdtem felkutatni, megismerni. A tárgyak, dokumentumok, tulajdonosai visszaemlékezéseikben gyakran családi, történelmi eseményeket elevenítettek fel, melyeket hordozható magnó segítségével rögzítettem. Emlékszem az első hangfelvételeim a nagyapák első világháborús eseményeiről szóltak. Későbbiekben nagymamáinkkal és szüleinkkel is készítettem interjút. Sajnos nagyszüleink, szüleink már nincsenek közöttünk, de jól eső érzés mindig vissza hallgatni hangjukat, történeteiket. Ez a gyűjtési kedv különböző okok miatt rövid időre megakadt. Közben Budáról Soroksárra költöztünk. A soroksári emberek közvetlenek, barátkozóak, közlékenynek bizonyultak beszélgetéseink alkalmával. Szerettek mesélni a múltról. Ezért újra elővettem a magnót és feleségemmel hangfelvételeket készítettünk több tősgyökeres, sokat megélt soroksári lakóval. Elmesélték a II. világháborús eseményeket, az életkörülményeiket, hogy melyik házban volt az elsősegélynyújtási hely, hol volt hadparancsnokság, a pékség vagy takarmány és állatvásár. Feleségem „Soroksár Újtelep Anno” és a „Vargatelep 1945 előtt és után” című írásaiban írta le a hanganyagot. A település történetén kívül az interjút adó személy magán és közösségi életéről is készültek hangfelvételek. Sok ismert lakóval készítettünk interjút, mint Krakovszki Tibor bokszedzővel, Nagy Jánosné Krisztinka nénivel, ő volt az a mindig kedves, mosolygós, tojást, virágot árusító néni a Vörösmarty téri (Pacsirta) piacon. Még több kedves ismerősünket, barátunkat szólaltattuk meg. Sajnos a legtöbbjük már nem él, ezért az elmondott történések már az egyetemes soroksári történelem részeivé válhatnak, ha azokat megőrizzük! Mindannyiukra nagy szeretettel és hálával gondolok. Örülök, hogy van egy Facebook csoport amelyben rendszeresen megjelennek Soroksárról régi képek, írások. Tenni szeretnék azért, hogy Soroksár hozzon létre egy helyi értéktárat, ahol tárgyi emlékek hanganyagok kerülnének megőrzésre. Kirándulásaim során tapasztaltam, hogy már több településen van már ilyen gyűjtemény, helyi értéktár a „történetünk emlékeink” név vel. Amennyiben sikerülne egy ilyen helyi értéktárat létrehozni a nálam található anyagot felajánlom és átadom közösségi megőrzésre.

Mikó Imre